Vissza
Béla bácsi bátran letagadhatna jó pár esztendőt, s ebben talán életvidám humora is szerepet játszik. Párjával, Máriával így évődött: idősebb nála, hiszen a születési évszáma több az övénél.
Nagy Béla 1933. július 5-én született Megyercsen, Csehszlovákiában. Szülei földműveléssel keresték a kenyerüket, s nevelték őt és nővérét, aki sajnos már nem él.
Mindössze 15 esztendős volt, amikor 1948. május 8-án áttelepítették a családot Magyarországra, Pusztavámra, így a Megyercsen megkezdett tanulmányait nem tudta befejezni.
Amikor Magyarországon már rendeződtek a család körülményei, még szinte gyermekként ment dolgozni a Pusztavámi Erdészethez, majd a Veszprémi Mélyfúró Vállalathoz. 1953-tól 1956 októberéig katonaidejét töltötte, a leszerelését követően nyolc évig dolgozott a pusztavámi szénbányáknál. Kemenes Máriával 1958-ban mondták ki a boldogító igent, két évvel később, 1960-ban megszületett a fiúk, Béla.
Az általános iskolai tanulmányait már felnőttként fejezte be esti tagozaton, majd elvégezte a gépkocsivezetői tanfolyamot. Ekkor megvált a bányától és tehergépkocsi vezetőként helyezkedett el a 18-as Volánnál, s viszonylag rövid idő múltán már a móri Volánnál dolgozott autóbuszvezetőként. Ott sok évet töltött el, 1977 októberében váltott, amikor a Duna cipőgyárnál helyezkedett el szintén buszvezetőként. Egészen 1990. május 28-áig „gyűjtötte a kilométereket az utakon”, ám a nyugdíjazását már környeiként élte meg. A bánya ugyanis elérte Pusztavámot, az alábányászottság miatt 1980-ban Környén vásároltak építési telket és 1983-ban költöztek be az új családi fészekbe. A család hamar beilleszkedett, Béla bácsi hosszú évekig volt önkéntes rendőr, sokat járőrözött társaival éjszaka is, vigyázva a falu nyugalmára. A nyugdíjazását követően még négy évig dolgozott buszvezetőként egy kisszövetkezetnél.
Gyermekük három unokával ajándékozta meg őket, már valamennyien felnőttek, családot alapítottak és távol élnek, így a házaspár bánatára nincs napi kapcsolatuk. Annál nagyobb az öröm, amikor megérkeznek a négy dédunokával és betöltik a házat hangos vidámságukkal.
Béla bácsi úgy érzi, bánatról, rossz dolgokról nem érdemes szót ejteni, hiszen minden családban előfordul. Megöregedtünk, de szeretnénk inkább a szépre-jóra emlékezni, hogy sok erőnk legyen még a hátralévő időnkre – fogalmazott a szép korú ünnepelt, hozzátéve, hogy ebben nagyon-nagy segítségükre van a fiúk és élettársa, Irmuska, akik leveszik a nehéz terheket a vállaikról.
