Vissza
Egy képeslap néhány négyzetcentiméternyi kép, néhány sor kézírás. Mégis sokkal többet őrizhet meg egy pillanatnál: egy település egykori arcát, egy utca hangulatát, egy épület emlékét, és legfőképpen azoknak az embereknek a történetét, akik valaha kézbe vették, megírták és útnak indították ezeket a lapokat – idézte ifj. Szőgyényi Zoltán gondolatait köszöntőjében Salamon Gyöngyi, a Művelődési Ház vezetője. „A kiállítás nem csupán Környe múltjáról szól, hanem az idő múlásáról, a változásról és az emlékezésről is. Arról, hogyan alakult át egy település képe, miközben bizonyos helyek, épületek és történetek mégis tovább élnek az emlékezetben.” – ezek szintén a gyűjtő gondolatai, aki az eseményen felidézte, hogy tizenöt évvel ezelőtt egyetlen képeslappal kezdődött minden. A környei római katolikus templomot ábrázoló lap annyira megtetszett neki, hogy megvásárolta, majd egyre gyakrabban kutatott további darabok után aukciós házakban és az interneten. Gyűjteménye folyamatosan gyarapodott, feleségétől pedig egy albumot kapott ajándékba, amellyel – mint fogalmazott – tudat alatt felhatalmazta a folytatásra.
ifj. Szőgyényi Zoltán számára különösen kedvesek azok a darabok, amelyek megszerzéséhez személyes történet fűződik. Előfordult például, hogy egy négy képeslapból álló sorozat három darabját sikerült megszereznie, a negyediket azonban hosszú ideig hiába kereste. Végül egy újabb internetes kutatás során arra is rátalált. Épp e történet kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy a képeslapoknak nem csupán a képes oldala érdekes. A hátoldalukon olvasható üzenetek olykor még többet mesélnek, hiszen valaki kiválasztotta a lapot, megírta, bélyeget vásárolt rá, majd útnak indította valakihez, aki várta. A címzések, a kézírások és a személyes sorok ma már önmagukban is történeteket őriznek, s akár ismerős nevekre, régi családi kapcsolatokra is rábukkanhatnak a látogatók. Gyermekkorából felidézte, hogy Édesanyja húsvét és karácsony előtt vásárolt húsz képeslapot, amelyeket közösen írtak meg a távoli rokonoknak és barátoknak. Napjainkban a közösségi média és az okostelefonok révén pillanatok alatt elküldhetünk egy fényképet vagy üzenetet, sőt, akár törölhetjük is, ha meggondoltuk magunkat. A régi képeslapok esetében erre nem volt lehetőség: amit megírtak és postára adtak, az útnak indult, és sok esetben évtizedeken át megmaradt – fogalmazott, hozzátéve, hogy emiatt még érdekesebb ez a tárlat.
A megnyitón szó esett a képeslapokon látható felvételek készítőiről is. Elhangzott, hogy a kiállítás előkészítése során végzett kutatásból kiderült: több környei képet hivatásos, országosan dolgozó képeslapfotósok készítettek. Közéjük tartozott Gál Lajos és Bakonyi Tamás, akik a Képzőművészeti Kiadó megbízásából örökítették meg a település látnivalóit. Azt ugyan nem sikerült kideríteni, hogy annak idején pontosan mi hozta őket Környére, de felvételeiknek köszönhetően a falu egykori arculatának számos részlete fennmaradt.
A tárlatot Dallos István ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, akinek huszonöt évvel ezelőtt készült környei felvételei szintén megjelentek képeslapokon is. A fotóművész múzeológiai és kulturális antropológiai megközelítésből mutatta be a képeslapok szerepét, hangsúlyozva, hogy egy tárgy jelentőségét annak eredeti funkciója is meghatározza. A képeslap egyrészt üzenetet közvetített, másrészt a jelenlétet fejezte ki: azt, hogy feladója járt az adott településen, vagy éppen ott élt, és a lakóhelyéhez való kötődését kívánta megmutatni.
Dallos István a képeslapok kialakulásának történetét is felidézte, saját, az 1900-as évekből származó gyűjteményének darabjaival illusztrálva az elhangzottakat. Mint ismertette, az első postai levelezőlap 1869-ben jelent meg az Osztrák–Magyar Monarchiában, az illusztrált változatok pedig az 1870-es évek elején kezdtek elterjedni. A kezdetben rajzokkal és metszetekkel díszített lapokon később városképek, nevezetes épületek és tájak is helyet kaptak.
Az önálló magyar képeslapkiadás egyik fontos állomása volt az 1896-os millenniumi ünnepségsorozat, amelynek alkalmából a Magyar Királyi Posta 32 lapból álló sorozatot jelentetett meg. Ezek még festett képeslapok, színes fametszetek és litográfiai nyomatok voltak.
A képeslapkiadás fellendülését az 1990-es évek hozták el, amikor már bárki készíttethetett képeslapot külön nyomdai vagy postai engedély nélkül. Az önkormányzati rendszer kialakulásával párhuzamosan a települések számára is fontossá vált, hogy megmutassák saját értékeiket, jellegzetességeiket.
A fotóművész hangsúlyozta, hogy a településekről készülő felvételek témáinak kiválasztásakor az volt a szempont, hogy mely épületek, helyszínek és látnivalók fontosak az ott élők számára, mire büszkék, ami fejezi ki helyi identitásukat. Környe esetében ilyen volt – a többi között – a templom, a Fő utca, a tó és a körülötte kialakított sétány, valamint az azóta már eltűnt malom is.
Mint Dallos István mesélte, a CEBA Kiadó 2000-ben jelentette meg a megye 76 települését bemutató, 147 oldalas kiadványát, melynek fényképeit ő készítette. A munka során valamennyi önkormányzat vezetőjével egyeztetett arról, hogy mely helyszíneket szeretnék megörökíttetni. Mivel a helyhatóságok a kiadvány megjelentetését is támogatták, a fotóművész felajánlotta, hogy felvételeit képeslapok készítéséhez is felhasználhatják. Környe esetében is így születtek meg azok a lapok, amelyek ma már a falu negyedszázaddal ezelőtti arculatát őrzik.
A képeslapok különleges jelentőségét egy filmes példával is érzékeltette. Jean-Luc Godard világhírű francia rendező 1963-ban bemutatott, A karabélyosok című filmjében két férfi a világot bejárva, hatalmas zsákkal tér haza. Környezetük azt hiszi, hogy a zsák pénzzel és kincsekkel van tele, ám amikor kiürítik, rengeteg képeslap hullik ki belőle. A két férfi számára ugyanis a képeslapokon megörökített városok, tájak és nevezetességek jelentették a világ megszerzett kincseit.
A megnyitón ifj. Szőgyényi Zoltán a falu köszönete jeleként egy „Környe A. D. 1238” és „AZ IDŐK VIHARÁBAN IS FENNMARADT” vésetű bronz emlékérmét vehetett át, és újabb kinccsel is gazdagodott, miután Pataki István büszkén mutatta meg saját gyűjteményét, s ajándékozta meg egy olyan régi környei képeslappal, amely eddig nem szerepelt az albumában.
Köszönet a tablók magas színvonalú megszerkesztéséért, nyomdai előkészítéséért Csémy Károlynak, a megnyitón való közreműködésért, a csodálatos dalokért a KaDarKa Társulat két tehetséges környei tagjának, Laczó Mira Emíliának és Végh Viktóriának!
A tárlat, amely a régi ereklyék mellett az újabbakat, Nagy László, Nagy Tamás, Lehrreich Nándor és Salamon Gyöngyi fotóiból készült képeslapokat is bemutatja, november 13-áig látogatható hétköznapokon 10 és 17 óra között, valamint hétvégén rendezvényekhez igazodóan. A Művelődési Házban Zoltán számára örömmel fogadják a további felajánlásokat is, melyekkel tovább gyarapíthatja gyűjteményét.
