Vissza
A fesztivált július 10-én, péntek este a Relics, a Crazy Little Queen Tribute Band, a Dö'Loorien Party Music Band, majd Voksán Virág és Lotfi Begi robbantotta be, méltó nyitányaként a háromnapos programsorozatnak.
33 esztendő a falu életét tekintve is nagy időnek számít már. A tegnap este itt szórakozó fiatalok nagy része nem is élt, amikor civil kezdeményezésre megrendezték az első fesztivált. Már a tegnapi nap is megmutatta, hogy mindenki találhatott olyan szórakozási formát, ami számára a legkedvesebb volt. És még valamit láthattunk tegnap: azt, hogy életkortól függetlenül, együtt élvezték a fesztivál hangulatát a különböző generációk képviselői. És talán ez a falunapok kulcsszava: az együttlét, a közös ünneplés. Bízom benne, hogy az előttünk álló két nap tovább erősíti ezt az érzést, azt, hogy néhány nap múlva elmondhatjuk, hogy jó volt együtt lenni. Jó együtt lenni a fiatalnak az időssel, a szomszédos települések lakosainak a környeiekkel, jó, hogy tovább erősítettük felvidéki testvértelepülésünkkel, Tardoskeddel a köztünk lévő köteléket. És ezeket a kötelékeket nem intézmények, települések hozzák létre, hanem az emberek – hangzott el Beke László polgármestertől a szombati ünnepélyes megnyitón, melyet Tardoskeddről Birkus Krisztián képviselő, Brenkus Judit hivatalvezető, dr. Szerencsés Gergely, a vármegyei közgyűlés alelnöke és környékbeli településvezetők is megtiszteltek jelenlétükkel.
A kicsiket, nagyokat, idősebbeket a különböző helyszíneken a búcsúi hangulatot idéző forgatag mellett megannyi díjtalan lehetőség is várta, a programban szerepelt virgonckodó játszópark, arcfestés, csillámtetkó, szabaduló szóba, lufihajtogató, Ági néni kuckója, azaz játéksátra, autószimulátor, trükkös szemüvegek, fa körhinta, láda derbi, a Tardoskeddi Élő Hagyományok Polgári Társulásnak köszönhetően fafaragás, kosárfonás. A kézműves utca kínálatát színesítették – a többi között – textiltermékek, gyöngy- és ásványékszerek, gyógyító ásványok, gyöngyhorgolás, környei méz, horgolt, foltvarrott termékek, mandalakövek, pontozott ajándéktárgyak és bájos, amigurumi technikával készült, kézzel horgolt plüssfigurák.
A nagyszínpadon péntektől vasárnapig pontosan 25 fellépő, produkció váltotta egymást, a hagyományőrző, helyi, környékbeli művészeti csoportok, együttesek közül színre lépett a Környei Magyar Dalkör, a Környei Német Nemzetiségi Dalkör, a Kecskédi Művészeti és Néptánc Egyesület Ifjúsági Csoportja, a Tardoskeddi Rozmaring Dalkör, a Szivárvány Táncegyüttes, a Szinkron Tánc Sport Tatabánya, a Szomori Fiúk, a Flott zenekar.
Szombaton veterán motorok is felbőgtek Környén, egy elszánt, rendkívül precíz veterán motoros, Kovács Ferenc Prenyugger „varázsolt” csapatával a 33. Környei Nemzetiségi és Sörfesztiválra 63 krómcsodát.
A statisztika szerint a legtöbben MZ-vel és Pannóniával érkeztek, volt, aki 220 kilométerről.
A csillogó krómokat és a klasszikus blokkok durrogását a környeiek és a faluba látogatók láthatták, hallhatták a szombat kora délután induló felvonulás során, később pedig a fesztivál egyik helyszínén, a kézilabdapályán a közönség is szavazhatott, a szívéhez legközelebb álló, szemének leginkább tetsző motorra.
Nem veterán motorral érkezett, hanem barátként, életmentőként Venguszt Marcell mentőtechnikus, az előzményekről Prenyugger így írt a közösségi oldalán: „mindössze annyi történt, hatékony mentőszolgálati közreműködésük következtében lehetőségem nyílt egy új élet megkezdéséhez”. Az pedig bónusz a történetben, hogy Venguszt Marcell a személyes jó ismerősöm lett. A délután során az adományládában a Magyar Mentőmotor Alapítvány számára 250 ezer forint gyűlt össze, a közönség szavazását gyűjtőben pedig több, mint 300 cédula, de természetesen a szakmai zsűri is értékelt, a kort, és a Környéig megtett kilométert is.
A legidősebb motor gazdájának Kincses Ferenc bizonyult az 1938-as JAWA 250 speciál-jával. A legtávolabbról „lábon” érkezett motor: akinek gazdája nem sajnálta az időt, kilométert, üzemanyagot, hogy elmotorozzon Környére: Bogdán Péter MZ Trophy 250 (Becsehely)
A Legszebb Segédmotor: Pfiszterer Attila Zsolt (Simson Shul)
Legszebb szóló motor – 3. helyezett: Fekete Zsolt (lemezvillás Csepel)
Legszebb szóló motor – 2. helyezett: Bencze Tamás (MZ ETS 250)
Legszebb szóló motor – 1. helyezett: Katona Sándor (BMW R69)
Legszebb oldalkocsis motor – 2. helyezett: Szokolik Zsolt (MZ ES 250/2)
Legszebb oldalkocsis motor – 1. helyezett: Bodó Zoltán (MZ TS 250/1)
A Rendezvény Különdíját a motorostársak szavazata alapján Hadobás József (Pannónia T8) vehette át.
Izgalmasan alakult a közönségszavazás, hiszen a 227-es és 102-es sorszámú „jelöltek” is 32-32 voksot kaptak, ám 33 szavazattal a kilátogató közönség kedvence a kömlődi polgármester, Bogáth István Pannónia T5-ös, pontosan 60 esztendős motorja lett.
Az érdeklődőket ezúttal is díjtalanul várta az Airsoft Zone Környe bemutatója, kicsi és felnőtt is kipróbálhatta a fegyvereket, és idén is elkápráztatták a vendégeket a Gyémánt Kempo SE tagjai, akik között két olyan apróság is bemutatkozott, akik még csak pár hónapja ismerkednek a sportággal. A Zen Bu Kan Kempo egy összetett rendszer, amely az utcai önvédelemre épül. Ötvözi az állóharcot, a földharcot a dobásokat és a fegyverek használatát – vagyis minden helyzetre ad megoldást, legyen szó ütésekről, rúgásokról, leszorításokról vagy éppen önvédelemről. Ez nem egyetlen stílus, hanem egy gondolkodásmód: alkalmazkodás, gyors döntés és hatékony reakció. A kempóban a technika mellett legalább ilyen fontos a fegyelem, a tisztelet és az a harcművész szemlélet, ami nem csak a teremben, hanem a hétköznapokban is jelen van. A Gyémánt Kempo Sportegyesület Bognár Levente, 4. Danos mester vezetésével 2013 óta képviseli ezt az utat Környén. Sportolóik az elmúlt évben 17 hazai és nemzetközi versenyen bizonyítottak – több korosztályban országos bajnoki címeket szereztek, és egy világbajnoki ezüstérmet is hazahoztak MMA-ban.
A Környei Polgárőr és Önkéntes Tűzoltó Egyesület a gyerekek örömére idén is készült látványos habpartival, s bár a szél időnként alaposan megbolygatta a habtengert, a kicsik sikítva, nevetve vetették bele magukat, egy kisfiú még akkor is „pancsolt”, amikor már bokáig sem ért.
Sztárvendégekben, gyermekkoncertekben sem szenvedett hiányt a fesztivál, hiszen olyan együttesek, előadók érkeztek Környére, mint az Apacuka zenekar, László Attila, Horváth Tamás, Nagy Sándor, Brand Nyúl, Gájer Bálint, Irigy Hónaljmirigy, WellHello, DJ Dominique és EnterTrain.
A Nemzetiségi és Sörfesztivál része a hagyományos nemzetiségi szentmise, melyet vasárnap délelőtt a Római Katolikus Plébániatemplomban Gerendai Sándor esperes mutatott be a történelem viharai során kitelepített német ajkú elhunyt és élő magyarokért, s mindazokért, akiket a sors messzire sodort szülőföldjüktől.
A szentmisét koszorúzás és megemlékezés követte a Kitelepítési Emlékoszlopoknál, és annál a faragott emlékoszlopnál, melyet Buják Vince (†) tardoskeddi fafaragó, Környe díszpolgára, és Csányi Gyula készített el 2017-ben.
Vannak sebek, amelyeket az idő múlása sem halványíthat el. A II. világháború utáni kényszerű vándorlások, a tervszerű elűzetések és a jogfosztások pontosan ilyenek. Ez a történet nem csupán a múlt egy fejezete. Ez egy olyan nemzeti és emberi tragédia, amelyről újra és újra, emelt fővel és teljes határozottsággal kell beszélnünk. Nyolcvan év távlatából is felháborító belegondolni abba a gátlástalan cinizmusba, amely a kollektív bűnösség elve mögé bújva pusztított. A magyarországi svábokat – köztük számos környei családot – az anyanyelvük és a származásuk miatt bélyegezték meg. 1946 és 1948 között elűzték őket a szülőföldjükről, megfosztották őket állampolgárságuktól, és elkobozták egy életen át tartó, becsületes munkájuk gyümölcsét. Egyetlen batyuval, megalázva kényszerültek az ismeretlenbe. Ezzel a drámával egy időben, a határ túloldalán a felvidéki magyarság is ugyanezt a kálváriát járta. A hírhedt Beneš-dekrétumok nevében számtalan családot téptek ki az ősi jussából Csehszlovákiában. Földönfutóvá tették őket, pusztán azért, mert magyarnak születtek. A történelem akkori urai egy végtelenül kegyetlen sakkjátszmát játszottak: az elűzött svábok üresen hagyott házaiba a Felvidékről kitelepített magyarokat kényszerítették. Ez az erőszakos lakosságcsere nem teremtett igazságot. Éppen ellenkezőleg: mély és generációkon átívelő traumákat okozott mindkét, otthonától megfosztott közösségnek – fogalmazott Tirhold Kármen, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, majd Beke László polgármester tartott emlékező beszédet: az 1947-es kitelepítés 79 esztendővel ezelőtt volt, ami azt jelenti, hogy aki ezt a sorscsapást felnőttként élte át, sajnos ma már nincs köztünk. Bizony ők voltak azok, akik a legnagyobb fájdalmat szenvedték el a kitelepítéskor, mert önálló emberként ezer szállal kötődtek szülőfalujukhoz. A gyerekek számára, abban az esetben, ha a család együtt maradhatott, talán nem okozott ekkora fájdalmat a szülőföld elhagyása, hiszen számukra a legnagyobb biztonságot és az otthon melegét a család jelentette, legyen is az bárhol. Láthatjuk, hogy közel nyolc évtizedes távlatba került a tragédia, és bizony a kitelepítést átélők közül legtöbben már nincsenek közöttünk, de emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, mert sajnos az ember hamar felejt. Megtapasztaltuk, hogy a kilencvenes években a déli határunknál folyt háború, amely a fegyveres erőszak borzalmai mellett megmutatta, hogy ilyen esetben micsoda tragédiát kellett átélnie a nemzetiségeknek, legyenek azok a harcoló felek bármelyik oldalán. És sajnos hazánk, térségünk legfiatalabb generációja sem mondhatja el magáról, hogy úgy nőtt fel, hogy egy szomszédos országban ne dúlna háború, hogy ne érné atrocitás az ott élő nemzetiségeket – fogalmazott. A környei svábok átélték a kitelepítés borzalmait, ugyanúgy, mint a tardoskeddi magyarok. A szomorú történeteik a mai napig köztünk élnek és figyelmeztetnek bennünket arra, hogy minden körülmény között őrizzük meg emberségünket, és tudjunk nemet mondani a pusztulást hozó gonosznak – emelte ki gondolatai zárásaként az emlékezés és emlékeztetés fontosságát, majd elhelyezték a kegyelet virágait a csonka oszlopoknál és a kopjafánál.
