Vissza
Józsi bácsi három testvérével együtt, szerető családi környezetben nevelkedett. Az általános iskola 8 osztályának elvégzése után szüleinek segített az állatok gondozásában és a földeken végzett munkában.
1958-ban Nyíregyházán teljesített katonai szolgálatot, mint mesélte, ’56-ban nem volt besorozás, egy évvel később – bár behívták – létszámfelettinek bizonyult. A leszerelése után, 1959-ben belépett a termelőszövetkezetbe (TSZ), ahol hosszú éveken át becsülettel dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig. 1962-ben Pápán elvégezte a traktorkezelői iskolát. Az évek során sok környei általános iskolás gyermek szedte a burgonyát az általa vezetett traktor után, s minthogy annak idején maga a polgármester is közöttük volt, nosztalgikusan idézték fel azt az időszakot. Józsi bácsi mosolyogva azt is elárulta, hogy szerinte ki volt a legtrehányabb krumpliszedő diák, de minthogy mára ő is tisztes kornak örvend, a nevét őrizze meg a jókedvű emlékezet.
Marika nénivel 1962-ben mondták ki az egész életre szóló boldogító igent, a majdnem 65 esztendőt szép tartalommal töltötték meg: Európa több országába is eljutottak, és szívesen vettek részt a falusi bálokon, kulturális eseményeken.
Házasságukból két lányuk született, később pedig négy unokával gazdagodott a család. Az élet azonban nehéz fájdalmakat is tartogatott számukra: elveszítették első unokájukat, valamint idősebb lányukat is. Mindezek ellenére két dédunokájuk ma is beragyogja Ádám bácsi és Marika néni csendes mindennapjait.
