Természetesen nem maradhatott el a munkatársak humoros produkciója sem, melynek a főszereplője ezúttal Hófehérke volt és a hét törpe. Környeiesen szólt a mese, a végén kiderült, hogy lett Hófehérke a királyfi kedvese.

Előtte azonban így alkudott meg a vadásszal: Drága szívem, Hófehérke, kis pénz kellene sörre. Hogyha a pénzt megkapom, az életedet meghagyom… Ki ült a protézisemre? Ki itta meg a whiskymet? Ki köpött a levesembe? Ki mosta ki a zoknimat? Megvan fiúk, ki a bűnös, akinek a keze büdös! Itt van srácok, ő a tettes, keze retkes! – az előadás bővelkedett klasszikusnak kevésbé nevezhető, ámde annál humorosabb fordulatokban, mígnem a királyfi is megérkezett: Mit látok a bokornál? Milyen apró pici láb, lehet úgy 46-os, a lábszag irtózatos! Ó te tüzes hajadon, mi mászik a hajadon? Bőröd fehér, mint a kátrány, de ez nálam nem nagy hátrány. Csókot adok ajakadra, hátha felkelsz még valaha. S mivel minden jó, ha jó a vége, a mese – a vendégek vidám nevetése mellett – természetesen násszal zárult, pontosabban: lakodalommal a mi utcánkban…

Wenn ich mein Schimmel – Bogár Ferencné és Süli Lászlóné tiroli nadrágban, humoros, énekkel fokozta a hangulatot, azok kedvéért, akik nem értették a nótát német nyelven, magyarul is: …az ivással hová jutok? A mennyekbe fel, hol Péter vár rám és jó borral megkínál. Jojó! A mennyekbe ki jön velem? A bor és a sör, az üvegpohár, s a csapos is velem csámpáz! Jojó!