(1992) – készült a Fidesz felkérésére – auctor: Glász József Felirat: CUMDEO PRO PATRIA ET LIBERTATE (Istennel az országért és a szabadságért)

(2009) – Kegyeleti Park: 2009. október 6-ától, az aradi vértanúk mártírhalálának 160. évfordulójától emlékeztet tizennégy fa a környei református temetőben azokra a honvédtisztekre, akiket az 1848-49-es szabadságharcban betöltött szerepük miatt vittek vesztőhelyre, s a szabadságharc hőseire. Az élő kegyeleti helyen a környei önkormányzat tizenhárom vérszilvafát ültetett el, melyek mindegyike réztáblával emlékeztet a mártírhalált halt tizenhárom honvédtisztre. A tizennegyedik szomorú cseresznyefa a Budapesten kivégzett gróf Batthyány Lajos, Magyarország első miniszterelnöke, s a szabadságharcban elhunyt valamennyi hős emléke előtt tiszteleg. (2017) – az 1848-49-es szabadságharc mártírhalált halt katonai vezetőinek tiszteletére készített Kopjafa. Alkotók: Buják Vince (a Magyar Kultúra Lovagja) Csányi Gyula, tardoskeddi fafaragók

„Az út két oldalán egykor meglévő középkori település templomának maradványa. Épült a XIII. század közepén.”

(1992) A Föld napja (április 22.) alkalmából különféle eseményeket rendeznek világszerte, melyekkel felhívják a figyelmet a Föld természeti környezetének megóvására. A napot Magyarországon 1990 óta rendezik meg, a Környe-zetünk Jövőjéért Alapítvány 1991-ben csatlakozott a kezdeményezéshez. A következő évben, 1992-ben parkosította, virágosította az Által-ér partján található, addig rendkívül elhanyagolt területet, s készíttette el az önkormányzattal közösen a Föld Napi emlékművet. Az emlékmű és a folyamatosan gondozott, virágosított park azóta is figyelmeztet, hogy felelősek vagyunk a következő generációk iránt, a környezetünk állapotáért, a Föld jövőjéért.

(1990) Készült az 1940-45-ben meghalt hősök emlékére a Környei Kertbarátok Köre közreműködésével közadakozásból. Készítette Gíber János. A Hősi Emlékmű márványtáblája 80 katona, 8 deportált és 20 polgári áldozat nevét őrzi. A civilek között öt 18 év alatti fiatalét, legfiatalabbként Wittmer Valériáét, aki családjával nyolc esztendősen vált a háború áldozatává.

(1921) Készült a környei áldozatok tiszteletére. 1914 és 1918 között 39 környei szenvedett hősi halált, köztük legfiatalabbként Eichhart Jakab és Muschitz György, akik 18 esztendős korukban vesztették életüket a harctéren.

(1991) „Emelve a hősök, áldozatok tiszteletére” A II. Világháború Környebánya lélekszámához viszonyítva sok áldozatot követelt. 1944 augusztusában a Székesfehérvári Gestapo felszámolt egy ellenállási gócpontot, és letartóztattak 15 személyt. Az ott lakó bányászok erős szakszervezetet működtettek és a baloldali ellenállási mozgalmakhoz is csatlakoztak. 1945-ben a térség fontos hadműveletek színtere volt. Az angolok a településtől 400 méterre lévő Szőny-Százhalombatta kőolajvezetéket bombázták, Környebányát is többször érte légitámadás. A harcok miatt a lakosság több alkalommal menekülni kényszerült. Amikor a szovjetek foglalták el a falut, a németek bombáztak. A közelben működő hadifogolytábor is nehezítette a településen élők helyzetét, hiszen hol szovjet, hol angol katonákat őriztek ott. 1945. január 1-jén a szovjetek összeterelték a férfi lakosságot és „málenkíj robotra” vitték. 24-en soha nem tértek vissza. Környebánya háborús áldozatainak száma 42 fő.

(1997) – az 1947-es kitelepítés 50. évfordulójára állíttatta: Wind Károly és Wind Károlyné – készítette, faragta: Glász József Wind Károlyné, felmenői, a Sill család is elszenvedője volt 1947-ben a kitelepítésnek, a szüleit a Felvidéki Úszorról telepítették ki. Az 1997-es Nemzetiségi és Sörfesztiválra készülődve határozták el férjével, – az akkor német nemzetiségi képviselő Wind Károllyal – hogy méltó emléket állítanak a tragikus eseménynek. Tudták, hogy a templomkertben a föld mélyén található egy márványoszlop, amely az eredeti templom részeként tűzvész áldozata lett, a kiemelésnél azonban előkerült egy másik is, így legnagyobb örömükre egy ikeroszlopot állíttathattak fel. Milyen felirat kerüljön rá? – vetődött fel a kérdés. Az imakönyvet lapozgatva választották ki Beethoven időtálló gondolatát: „Ne ismerjétek a magasabbrendűségnek más jelét, mint a jóságot!” – Ez került az egyik oszlopra, míg a másikra: A kitelepítettek emlékére 1947-1997 Neveket szándékosan nem tüntettek fel, hiszen tudták, ha csak egyetlen is kimarad, az mély fájdalommal érintette volna azokat a családokat, akiknek a szívét tépte szét ez a szégyenletes esemény. Glász József fáradtságot nem ismerve végezte a vésést a templom udvarában, szakadó esőben két hétig, majd a Nemzetiségi és Sörfesztivál vasárnapi ünnepi szentmiséje után Nagy László prépost úr szentelte meg az emlékművet. „Azóta is, akárhányszor elmegyek előtte, mindig drága szüleim és szeretett emlékű férjem jutnak az eszembe, akik az égi mezőkön imádkoznak azért, hogy ilyen borzalom többé ne történhessen meg!” – Wind Károlyné, 2020.

(2007) Az 1947. augusztus 27-ei jogtalan kitelepítés Környéről 101 sváb családot kényszerített csekély ellátással zárt vasúti vagonokba, amely Németországba szállította őket. A vasútállomás melletti, egy sínt, egy vasúti kocsi kerekét, s egy bőröndöt ábrázoló emlékművet 2007-ben, a kitelepítés 60. évfordulójára készíttette el a Német Nemzetiségi Önkormányzat a helyhatósággal együttműködve ott, ahonnan 1947-ben elindultak a vagonok. Az emlékmű terveit és a bronz domborművet Soltész László készítette. Az emlékmű a kitelepítés 75. évfordulójára (2022. augusztus 27.) egy kereszttel egészült ki, jelezve, hogy a kitelepített sváboknak milyen fontos volt a hitük, amely segítette őket túlélni a tragédiát, hiszen a házaikat, az állataikat, a vagyonukat elvehették, de a Jóistenbe vetett hitüket nem. A hitet jelképező kereszt fontos, szerves és elválaszthatatlan része az emlékhelynek. A kereszt a hitről és ez által a reményről és a szeretetről is szól. Felirat: Ne vegyétek el az ember meghitt otthonát. Ne kelljen elhagynia édes hazáját! A hazát, mely jövővel biztatott. Melyben mindnyájunk bölcsője ringatott! Raubt nicht den Menschen teuren Ort Treib sie nicht aus der Heimat fort! Von den Heimat, die ihnen zuversicht, In der erstrahlte ihr Lebenslicht! (Elisabeth Neuberger-Schneider)

(2017) Buják Vince tardoskeddi fafaragó, a Magyar Kultúra Lovagjának alkotása a Környéről 1947-ben és a Felvidékről 1947-48-ban kitelepítettek, deportáltak előtt tiszteleg. Az emlékoszlopon olvasható felirat: „A hűség csupán annyi, hogy néha szíved titkon megremeg, ha szülőfölded nyelvén szólva fordul feléd egy kisgyerek.”

(1996) Felirat: Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai – emlékül állíttatta a hálás utókor – 896-1996

(2000) Az államalapítás milleniuma tiszteletére a 2000. évben állítatták a térség önkormányzatai: Környe, Gyermely, Héreg, Szomor, Tarján, Várgesztes, Vértessomló, Vértesszőlős, Tatabánya

Milleniumi Kereszt (2000) Bányász Emlékmű (2011) „Csillog a mécs, sugárt lövell, Szerencse fel! Szerencse fel!” A hős bányász elődök tiszteletére állíttatta Környe Község Önkormányzata a Környei-Bánya nyitásának 100. évfordulóján. Az utókor fejet hajt és emlékezik!

(1996) alkotó Glász József – állíttatták a Les-hegyi Szőlősgazdák

Felirat: Örök hála és dicsőség hazánkat felszabadító hős szovjet hadseregnek

(2018) M. Nagy József – Az alkotás alapja, talapzata a történelmi Magyarország hiteles térképe, amely érzékletesen mutatja be a széttöredezettségét. Az alapon elhelyezett nagy oszlopon a Szent Korona, az oszlop négy oldalán a négy világtáj felé fájdalmas asszonyábrázolás látható.

(2012) Petrás Mária csángó keramikus művész alkotása. Készült abból az alkalomból, hogy Környe Község képviselő-testületének egyhangú döntése értelmében és a Szentszék jóváhagyásával a templomtér elnevezése 2012. augusztus 4-étől Boldog II. János Pál pápa tér.