A vendégeket Halász-Becker Anita szolgálatvezető köszöntötte, aki a természet és a lélek tavaszi megújulásáról így fogalmazott: sóvárogjuk a tavaszi napfényt, a friss levegőt, virágillatot, madárcsicsergést, mellyel együtt mi magunk is feltöltődünk, szinte újjászületünk. Azt is elárulta, hogy gyermekkorában a Karácsony mellett a Húsvétot várta nagyon a vele járó készülődés, sütés, főzés és a hétfői nagy forgatag miatt. Mára úgy érzem, elveszítettünk valami szépet, értékeset az életünkből azzal, hogy kicsit menekülünk a régi szokások elől. Szeretném, ha visszahoznánk… ha újra megtanulnánk ünnepelni, örömöt, vidámságot varázsolni az életünkbe, hiszen rajtunk is múlik, hogyan élünk. A szokatlanul zord időjárás kapcsán pedig Csitáry-Hock Tamást idézte: „… a boldog várakozás ideje is a tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.”

Ezt a megújulást ígérő tavaszt, a szívek tavaszát varázsolta a falak közé a Vackor Óvoda és Bölcsőde virágszálakká átalakult Csiga csoportja kedves mondókákból, versekből, dalokból összeállított bájos előadása, melyben ők is megidézték a Tavasztündért, aki napsugár létrán érkezik az égből, színes világot varázsol e télből, paripája szél, koronája fűzből, s jókedvet ígér…

Nem is maradt el a szép korúak vastapsa és a szívből érkező meleg mosoly az arcokon, amely még tovább lágyult a kollektíva által készített ajándék tavaszi ajtódísz láttán. A napközi otthon munkatársai természetesen ezúttal sem feledkeztek meg a vendéglátásról, az ovisoknak „Laci bácsi” sütötte palacsintával és teával kedveskedtek, a vendégek számára pedig a hölgyek igazi retró, tojáskrémes szendvicset és pogácsát kínáltak.