arrow-left Vissza

A gyerekek mint a kovászt, hazaviszik azt, amit kapnak az óvodában, iskolában

A gyerekek mint a kovászt, hazaviszik azt, amit kapnak az óvodában, iskolában
Helyi hírek
2022. szeptember 28.

“Jó volt látni a bérmálásra felkészült fiatalok és a közösség örömét, ahogy a szép templomot megtöltötték imádsággal, énekkel. Ez példamutatás is.” - fogalmazta meg gondolatait Spányi Antal megyéspüspök a Várgesztes, Vértessomló és Környe Plébánia közös bérmálása és a restaurált főoltár megáldása alkalmával tartott szentmise után. Az interjú során beszélgettünk a népszámlálásról, mint tanúságtételről, de a gyerekek szerepéről is a hitéletben.

 

- Valami újat, szépet és jót tegyetek - ezek voltak az újévi gondolatai 2022. januárban. Akkor még nem tudhattuk, milyen nehéz időszak előtt állunk. Vajon beteljesítettük mindezt?

- Valóban sok olyan kihívást hozott ez az év, amire nem készültünk. Ha valaki mélyen a lelkébe néz, a szívében kutakodik, meg kell találnia a választ a kérdésre. Senki sem sziget. Felelősek vagyunk egymásért, a világért. Tenni azonban mi magunk tudunk, a saját környezetünkben, a saját cselekedeteinkkel. A hitünk ereje abban mutatkozik meg, hogy akikkel szót tudunk érteni, nekik bátorítást, reményt nyújtunk. Remélem, hogy az emberek nem nehezítik tovább az egyébként is nehéz helyzetet és akár az eredeti elgondolásunk módosításával, de még több alázattal előrébb jutunk és hagyjuk, hogy az egyes emberekben munkálkodhasson a Szentlélek ereje.

Környéről, Vértessomlóról, Várgesztesről huszonegyen bérmálkoztak. Reményt ad, hogy ilyen szép számban újítják meg a fogadalmukat a fiatalok?

Igen, ez szép szám. Jó volt látni a bérmálásra felkészült fiatalok és a közösség örömét, ahogy a szép templomot megtöltötték imádsággal, énekkel. Ez példamutatás is. Káin szavai szerint “Őrzője vagyok én testvéremnek”. Ezt egy cinikus, bűnében megrekedt ember mondja, aki megölte majd eltüntette testvérét. Nem elég szépen, nem durván, nem közönségesen megnyilvánulni, de igaznak is kell lennie a szavainknak. A példamutatáshoz az kell, hogy naponta megvizsgáljam magam - komolyan veszem e a hitemet, eszerint élek e. Ezenkívül elfogadjuk, hogy lehetünk gyengék, hibázhatunk - de a lényeg, hogy megpróbáljuk kijavítani a hibáinkat és ezáltal jobb emberek leszünk. Olyan tanúságtétel előtt állunk, ami nem a magánügyünk - méghozzá a népszámláláskor. Meg kell tennünk és másokat is erre kell bátorítanunk, hogy valljuk meg a hitünket. A megkeresztelt embernek kötelessége.

A hitünk megéléséhez, megvallásához hozzájárulhat az is, hogy a környezetünkben egyházi intézmények működnek. Tatabányán most nyitotta meg kapuit a Szent Margit Katolikus Gimnázium.
Néhány nappal később pedig Bodajkon egy óvodát vettünk át fenntartásba. Ezzel együtt huszonegy olyan oktató-nevelő intézmény működik az egyházmegye területén, melynek mi vagyunk a fenntartói. A gyerekek mint a kovászt, hazaviszik azt, amit kapnak tőlünk az óvodákban, iskolákban. Sokszor tapasztaljuk, hogy a diákot elküldik hittanra a szülei, és otthon beszél mindarról, amit hallott, tapasztalt. Lassan megszereti, majd a szülők is vele közelednek az egyházhoz. Felelősség és egyben lehetőség is az intézmény az egyház számára.


Aki látja Önt akár a Katolikus Karitasz védencei, akár az iskolások, óvodások, vagy itt Környén az oltár előtt a gyerekek körében tudja, hogy nagyon közel állnak a szívéhez, mindig mosollyal fordul feléjük. Az új generációval való foglalkozás megengedi a lazaságot?


Nem akarnék lazaságot tanítani. A világ úgyis ezt sugallja - lehetsz laza, nem számít semmi, a világ megy tovább, következmények nélkül. Azt szeretném, ha mindenki megtapasztalná Isten szeretetét. Engedjük meg, hogy megérintse a gyerekeket is a szívükben, lelkükben! Isten szavára hallgatnak és a legkisebbek a játékon keresztül indulnak el ebbe az irányba, a kamaszok pedig már tudatosan, a tanuláson keresztül. Nagyon egyszerű: szeretni kell a gyerekeket. A családban és az élet minden területén. A szeretetük megérdemli, hogy őszinte kapcsolatokkal vegyük körül őket. Érezniük kell, hogy a maguk által elkövetett hibákat ki tudják javítani, és tanulni is tudnak belőle - ha minden erejükkel erre törekszenek. Ebben segíthetjük őket szeretettel, mosollyal.


Kérem, áruljon el egy kulisszatitkot, és visszakanyarodunk az első kérdéshez… Mikor fogalmazódik meg Önben egy időszakra, évre vonatkozó program, hogyan tud kapcsolódni a következő ehhez az esztendőhöz?


Vannak projektek - ahogyan mondjuk -, amiket lezárunk és ott véget érnek. Egy éves program azonban nem fejeződhet be, hogy tovább lapozzunk. Bennünk él a következő időszakban is. Amikor megfogalmazom az elkövetkező esztendőre vonatkozó gondolataimat, figyelek az érzéseimre, a világ helyzetére - vajon mire van most szüksége, mit tudok én és az egyházmegye hozzátenni, hogyan tudjuk segíteni az előrehaladást, a megoldást? Amiben szeretetet, reményt tudunk nyújtani, az irány lehet mindannyiunk számára. Az egész évre szóló elhatározást én csupán felkínálom, amihez lehet csatlakozni. Talán néhány embert megérint, és ez segít bennünket a mindennapokban is.


Pruzsina Alice újságíró

Széchenyi támogatás logó