Isten áldja meg a magyart, tartson élted míg, e föld tart. Paradicsom hazájában, éljen, mint hal a Dunában. Magyarország az én hazám, neked szült és nevelt anyám. 100 esztendő nem a világ - éljen a magyar szabadság! – csendült fel a Vackor Óvoda és Bölcsőde kamarakórusának csodálatos előadásában a Csík zenekar „Hazám, hazám” című dala február 20-án a környei Művelődési Házban Szokolai-Lendvai Katalin „Tündérvilág visszatér” című kiállításának a megnyitóján.

Az énekválasztás szorosan kapcsolódott a művészhez és a gyógyító kódokkal, valamint magyar motívumokkal készített selyem alkotásaihoz, hiszen ez utóbbiról például így vall Katalin: a bennük lévő ősképek megjelenítése által visszavezetnek hagyományainkhoz és a jelenbe helyezik azt. Ezeknek az ősképeknek a megjelenítése energiával tölti fel a lelkünket, a bennünk élő őstudáshoz nyit kaput. Hovatartozásunkat erősítik és segítenek elhelyezni magunkat a világban.

Lélekgyógyász és selyemfestő. Ez sok mindent elárul. A gyógyító és művészeti tevékenységet is, ami a selyemfestéseknek a megalkotása, legyen szó mandaláról, vagy képekről, amelyek valamit levetítenek, megjelenítenek, árasztanak az emberek felé. Ezekben gyógyító kódok vannak, de hogyan jut el odáig egy ember, hogy ilyeneket készítsen? – tette fel a kérdést az alkotásokat ajánló Szokolai Tibor, majd a választ így osztotta meg a jelenlévőkkel: a Kedvesemnek az 1990-es évek elején volt egy műtéti beavatkozást követő halál közeli élménye, amely során olyan szeretetet, olyan békét, olyan harmóniát tapasztalt meg, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Akkor indult el ez a lélek állapotváltozás. Mindig is nagyon jó volt a kézügyessége, korábban mesterfodrászként versenyeket nyert, és elindult egy úton, a fény kiárasztásának az útján. Sokat képezte magát, reiki és agykontroll, angyal tanfolyamokat végzett, táltos iskolába járt, mindezeket azért, hogy a szívét, a lelkét felkészítve még magasabb tudással, még nagyobb alázattal és szeretettel áraszthassa a fényt, Isten fényét. Ezek az alkotások, amelyek 2012-től születtek, az egyediségük, a színviláguk, az ősképek, az őskódok által olyan erővel bírnak, amit szavakkal nem lehet kifejezni, de ha odaáll az ember egy kép elé, akkor megszólítja őt, és áthatja a szívét, a lelkét.

„Boldogasszony, a magyarok tündérszép Ilonája” címet viseli Szokolai-Lendvai Katalin legújabb alkotása, amely közvetlenül a nagyterem bejárata mellett látható. A művész Gyenesei Krisztina ugyanezt a címet viselő versével kezdte rendhagyó tárlatvezetését: Boldogasszony, a magyarok tündérszép Ilonája, kevesen tudják, hogy itt van a hazája. Magyarok földjén, melyet darabokra szaggattak, hogy megtörjék hitét az ősi magoknak. Tündérszép Ilona, a magyarok édesanyja, édesapjuk pedig a Napisten maga. Kettejük nászából született az élet, nő és férfi így alkot egységet…

Mindenki álmodik magának egy világot, amit szeretne beteljesíteni, megvalósítani. Én egy selyembe álmodott világot szeretnék megvalósítani – folytatta gondolatait. Nagyon mélyen bennem gyökeredzik a magyarságtudat, láthatják, szinte minden egyes alkotásomban benne vannak ezek a kódok. Számomra a selyem az az anyag, amellyel a lágysága és a finomsága által a bennem lévő lelki tartalmat meg tudom nyilvánítani. És valahol ez egy energiakapu is, amelyben a színek, a kódok, az ősképek, maga az energia, amit belefektetek, megnyilvánulnak és láthatóvá válnak. Az ősképek minden alkotásomban benne vannak, ezek egy kódok, amely az őseinkhez, a hagyományainkhoz visszanyúlva a jelenbe helyezik azt. Ezek az ősképek a lelkünkre hatnak, kaput nyitnak egy magasabb tudatossághoz, és anélkül, hogy tudnánk róla, segítenek elhelyezni magunkat a világban. Az energiájuk megjelenik a képzőművészeti alkotásainkban, a mondáinkban, a regös énekeinkben, az írásainkban, és energiával tölti fel a lelkünket. Az őskép a kör, kereszt, körkereszt. A kör maga az ölet, a fészket, az anyaölt jeleníti meg, a körben elhelyezkedő középpont pedig az Istent. A körkereszt a Nap jele, amit a világ minden táján alkalmaztak. Az ősképek születésünktől fogva minden emberben benne vannak – fogalmazott az alkotó, példaként hozva fel a gyerekeket, akik már kiskoruktól tudják rajzolni az ősképeket: a kört, csillagot, a napocskát, a holdat, mert még tisztán tudják érzékelni a magukból hozott eredendő minőséget.

Az alkotás folyamatát, a belső utazást így írta le: megjelenik bennem egy lelki tartalom, amit próbálok áthozni ide, a fizikai világba. Amikor megnyilvánul bennem a lélek esszenciájaként az alkotás, akkor lerajzolom papírra, utána átrajzolom selyemre, majd egy folyékony kontúrceruzával áthúzom, és ezt követi számomra a fő attrakció, amit imádok, a festés. Megáldom a selymet, meggyújtom a gyertyát, bekapcsolom a zenét és módosult állapotban kapcsolódok az égi világhoz, ahonnan az inspiráció érkezik. A színeket is nem a tudatommal festem, hanem belső érzés által, mintha vezetnék a kezemet, hogy milyen színt, hová rakjak.

Szokolai-Lendvai Katalin gondolatai zárásaként a megnyitón jelenlévő és a később érkező látogatóktól is azt kérte, hogy nyitott lélekkel álljanak az alkotások elé, amelyek mindenkiben megmozdítanak valamit, érzéseket keltenek a színek, a formák, s – ha megengedik – elvezetik valahová önmagukban a szemlélőt.

A szent nőiesség lángja akkor lobog igazán, amikor már nem menekülünk önmagunk elől. Amikor nem félünk meglátni azt, ami fáj, és nem félünk felvállalni azt, ami ragyog – az alkotó gondolataival ajánljuk megtekintésre a tárlatot, amely április 20-áig látható a környei Művelődési Ház nagytermében és előterében.