Február 17-én a munkatársak már hajnaltól készítették a csörögefánkot, az iskola konyhájában pedig sült az ízletes farsangi szalagos fánk, hogy bőségesen jusson mindenkinek, majd elérkezett a mulatság kezdete, ahogy Becker Anita nappali ellátásvezetőtől is elhangzott, a farsang a nevetés, a közösség és a derű ideje, amikor egy kicsit félretesszük a hétköznapokat, és megengedjük magunknak, hogy újra játékosak, felszabadultak legyünk. A farsang mindig is a jókedvről szólt: maskarákról, tréfákról, nótaszóról és persze a táncról. Mert bizony a tánc nem kor kérdése – legfeljebb a tempó változik egy kicsit… de a lelkesedés örök! A szívekben ott élnek a régi bálok emlékei, a zeneszó, a perdülő szoknyák, a csillogó cipők – és ma ezekhez az emlékekhez teszünk hozzá új, közös élményeket – fogalmazott a köszöntőben, majd – ahogy már a szolgáltatást igénybevevők megszokhatták – átalakult a kollektíva, és meglepetés produkcióikkal valóban hosszú évekre szóló élményeket szereztek. A makaréna után „Zömbikné” és „Piroska” a „dáma” és a „falusi asszony” különbözőségéből, ez utóbbi leleményességéből adott fergeteges ízelítőt. A vendégek kacagva követték a mozdulatait, ahogy a kosarából zörögve ásta elő a sminktükrét, azaz egy fényes fazéktetőt, púdernek megtette a liszt, a szempilláit fogkefével rendezgette, pirosarannyal rúzsozott, és kolbásszal illatosította magát, hiszen – mondta korábban Becker Anita – a legszebb jelmez a derű, a legjobb muzsika pedig a jókedv hangja.