Vissza
A gála során az egészen aprótalpú lányok, fiúk is színre léptek, s ahogy érkeztek az idősebbek, úgy váltak egyre könnyedebbé, önfeledtebbé a mozdulatok, mosolygósabbá az arcok, s hogy a lépéseket, koreográfiákat nem lehet elfelejteni, igazolták a régiek: volt olyan egykori táncos, aki minden próba nélkül, a gála napján döntött úgy, hogy csatlakozik az egyik koreográfiához.
Környén az 1980-as évek végén szakköri formában indult be dr. Beke Ernő igazgató és Pulay Ottó, a művelődési ház vezetője kezdeményezésére a helyi általános iskolában a néptánc oktatás. Az egyre több lelkes érdeklődő gyermeknek, támogatónak köszönhetően 1994-ben megalakult a Szivárvány Táncegyüttes László Márta vezetésével. A szülők, gyermekek által az együttesnek együtt adott név tevékenységük sokszínűségét sugallta. Az együttes fennállása óta Környe kulturális életének meghatározója, rendszeres résztvevője kistérségi, régiós néptánc találkozóknak, nemzetközi rendezvényeknek, s határainkon túl is szerveznek tánctáborokat. Több alkalommal felléptek műsoraikkal Felvidéken, Erdélyben, Németországban, nemzetközi fesztiválokon képviselték hazánkat Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában is két alkalommal. Az elmúlt öt évben Szigetközben Doborgaz-Szigeten, Parádfürdőn, Ipolyszalkán táboroztak, két alkalommal pedig Erdélyben, mezőségi körút alkalmával mutatták meg a táncosoknak, milyen lehetett a hagyományban nevelkedve táncot tanulni. Számtalan fellépés, közös táborozás, táncot megörökítő felvétel, fénykép, emléklap, oklevél, s megannyi emlék árulkodik arról az időszakról, mely a táncegyüttes és egyesülete megalakulása óta telt el. Időközben létrejött Dr. Nógrádiné Pap Erzsébet igazgatása alatt 2001-ben a művészeti iskola, melynek néptánc szaka az együttes utánpótlás csoportjaiból jött létre, viszont mai napig az együttes utánpótlását képezik.
Az együttesben generációk nőttek fel, nehéz lenne megbecsülni, hogy napjainkig hány gyermeknek, felnőttnek okozott örömöt, maradandó, színes élményt „A” Szivárvány, amely a környeiek sajátja. A táncegyüttes 30 éves fennállása alatt számos oktató, neves koreográfus dolgozott a csoportokkal: Túri György, Gábor Klára, Szegvári Ildikó, Jocha István, 13 éven keresztül Keltai Gábor, Gyurkó Erzsébet, Maknics Gyula Csaba, Csitei Gábor, Vastag Richárd, Kondics Gergely és Szarvas Erzsébet, s nem utolsó sorban Lévai Péter, az MTE mesteroktatója. A Szivárvány Táncegyüttes szakmai vezetője öt éve Jakab András tánctanár és Kelemen Petra Piroska, a művészeti csoportokat is ők vezetik.
A gála nyitó produkciójaként a Sardó Táncegyüttes lépett színpadra „Magyarbődi pillanatok” című koreográfiájukkal, majd a legidősebbeket a legfiatalabbak követték: az előképzősök „Tavasz” című összeállításukkal régi Komárom megyei játékokat idéztek, az Alapfok 2. évfolyamosai pedig somogyi üvegverbungot, kanásztáncot és ugróst mutattak be.
„Adjon Isten Mindennek jót” címmel felcsíki táncokkal érkeztek az egykori szivárványos táncosok, míg a Széltolók Táncegyüttes az „Ej, becsuda kedvem van!” koreográfiájában a hányattatott sorsú bukovinai székelyek érdekes táncát, a silladrit is bemutatta.
Krüpl Adrienn és Timár Hanna énekszóval búcsúztatta a ballagó Czigle Hankát, Koródi Lili Jázmint, Nagy Bíborkát és Riezing Rékát, akiktől Kelemen Piroska könnyeivel küszködve úgy köszönt el, hogy a táncterem természetesen mindig nyitva áll előttük, s hogy a táncot és a népi kultúrát őrizzék meg az életükben.
A kezdetekkor nemzetiségi táncokkal indult a közös munka, erre emlékeztek vissza a folytatásban nosztalgiázva a „régi” táncosok, akik a blokkot a minden, azaz lisztmentes molnártánccal zárták.
A harmadikos Hejgetők Táncegyüttes után a Kotyolók koreográfiája a felvidéki Gömör dombjai, hegyei közé kalauzolták a vendégeket, emléket állítva a borzovai Mezei Lajosnak, aki az utolsó pásztorok egyikeként 2018-ban költözött az Égi Pásztorösvényre, feleségével, Margó nénivel sokszor jártak Tatabányára is, ahol gyönyörű csárdásukat, Lajos bácsi pásztorbotolóját is bemutatták.
A Kotyolók és Széltolók együttesek szólótáncosait is köszöntötték a gálán, hiszen valamennyien, Vona Éva Viktória és Futó Máté, Spilman Enikő és Lakatos Raul Roland, Jordán Dávid, Krüpl Adrienn és Kószás Balázs, valamint Timár Hanna és Sztancsik Mátyás is Arany minősítést ért el a tatabányai Forgórózsa Fesztivál szólótáncversenyén.
A fináléhoz közeledve egy olyan koreográfiával léptek színre a régi szivárványosok táncosok, amelybe László Márta azt a legelső moldvai csángó koreográfiát is beépítette, amelyet Maknics Gyula Csaba készített még 1997-ben, majd zárásul az „Ittál-ettél, jól laktál” című, testvértelepülésünk, Tardoskedd táncaiból, farsangi szokásaiból készített vidám közös tánccal érkezett a Sardó és a Széltolók.
A folyamatos vastapssal kísért gála zárásaként érkeztek a szeretet, az elismerés, a gratuláció gondolatai és a köszönet virágai a szivárványt útjára indító László Márta, és a stafétát öt éve méltó kezekben tartó Jakab András és Kelemen Piroska számára, s minthogy nincs születésnap torta nélkül, Vadász Éva, a Kulturális, Oktatási, Sport és Nemzetiségi Bizottság elnöke – a kis táncosok kitörő örömére – az önkormányzat nevében egy hatalmas, csokoládés tortával lepte meg az ünnepelteket.
A néptánc tanszak ezúton fejezi ki köszönetét az előadás létrejöttéhez nyújtott segítségért a Kisfaludy Mihály Általános Iskola vezetőségének, Magyarits Katalin igazgatónak, Trézlné Staudinger Csilla, Horti Károlyné igazgatóhelyetteseknek, Környe Község Önkormányzatának, a háttérben segítő kollégáknak, Kovácsné Vas Ágnesnek, Krihó Natáliának, Riezingné Gáspár Tímeának, Víg Reginának, Tóth Zsoltné Mező Viktóriának, Kovács Margitnak. Köszönet Alt Istvánnak és barátainak, Adorján István dudásnak, a nemzetiségi zenekar tagjainak, Hartmann Józsefnek, Hartmann Gábornak és Molnár Alexnek. Köszönet a Bányász Táncegyüttesnek a kölcsönkapott alsószoknyákért, a Művelődési Ház dolgozóinak, Vanya Balázsnak, Hajma Mihálynak, az „Értetek, Nebulókért!” Alapítványnak, a Csoóri Sándor Alapnak, László Mártának, a Szivárvány Táncegyüttes egyesület tiszteletbeli elnökének, Vikor Eszternek, a Szivárvány jelenlegi elnökének, Takács Karolina konferansziénak, és egyáltalán nem utolsó sorban a szülőknek, hiszen nekik köszönhetőt, hogy ilyen sok táncos gyermekkel büszkélkedhet a tanszak.
