A Takács Karolina és Szelőczei Ferencné pedagógusok által szerkesztett műsorban Kelemen Balázs, Koródi Lili Jázmin, Kószás Viktor, Laczó Mira, Papp Flóra, Prekob Dorina és Reinhardt Janka előadásában elevenedett meg a győztesek könyörtelen bosszúállása, a halálos ítéletek kimondása, melyet részletes meggondolások alapján felállított sorrendben hajtottak végre golyó és kötél által: Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, ezért őt akasztották fel utolsónak. A 13 mártír honvédtiszt bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre… Prekob Dorina a vértanúk előtt saját versével tisztelgett: … Aradon szólt a dob, S a kötél 13 vitézt fojt. De Pesten sem volt béke, Ott a minisztert lőtték főbe. Ez volt számukra a végítélet. Kívánok nekik békességet! Hideg őszi nap volt, azóta e nemzet gyászol.
Hová vezethet bennünket ma az emlékezés? A halálba kényszerített tábornokok, az első magyar miniszterelnök kivégzésének évfordulója? A főhajtáshoz. Ugyanakkor a békesség indulatát hirdető, mégis az erőszak indulata által halálba kényszerített Krisztus előtti főhajtásra – hangzott el Nagy Péter áhítatában. A református tiszteletes október 6-a, és az emlékezés üzenetét így fogalmazta meg: …áldozatuk nem volt hiábavaló. Mert azóta is figyelmeztető felkiáltójel minden település minden emlékműve, hogy: „Ember vigyázz, lásd hová vezethet a fékevesztett, öldöklő indulat!”
Az emlékező, hősök előtt tisztelgő gondolatok után Beke László polgármester és Vadász Éva, a Kulturális, Oktatási, Sport és Nemzetiségi Bizottság elnöke, a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében Tirhold Kármen elnök, Wéber István és Erl Péter képviselők, valamint a Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Diákönkormányzatának nevében Laki Lili és Juhász Enikő helyezte el az emlékezés koszorúit.















