Vissza
November már igencsak az év végi időszakot jelzi, ilyenkor egyre hűvösebb az idő, egyre jobban esnek a nehezebb, kiadósabb ételek, mint például egy jó kis libapecsenye és szívesen olvasgatunk a hangulatvilágítás fényénél érdekes történeteket – köszöntötte az Idősek Napközi Otthonának Márton napi összejövetelére érkező vendégeket november 11-én Halász-Becker Anita, aki maga is érdekes történetekkel készült.
A nappali ellátás vezetője felidézte Szent Márton alakját, aki Pannóniában született a negyedik században, ám Itáliában nevelkedett, ahol az apja a római császárt szolgálta tribunusként. Mártonnak már akkor sem volt kedve a katonáskodáshoz, meg is próbált elszökni a feladat elől és egy templomban menedékre lelni, ám amikor a császár rendelete miatt a veteránok fiainak hadba kellett vonulniuk, ő is a harctéren találta magát. A katonaélet azonban nem keményítette meg a lelkét, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a legenda szerint, egy novemberi napon, amikor egy földön kuporgó koldusba botlott, Márton kettéhasította a köpenyét és a felét a didergő nincstelenre terítette. Aznap éjszaka megjelent neki Jézus a koldus alakjában és megváltoztatta Márton életét, aki ezután kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett, majd kolostort alapított. Szent Mártont a középkor egyik közkedvelt szentje volt, aki a koldusok, katonák, ló- és lúdtartók, szőlősgazdák, kádárok felett őrködött, de akkor is gyakorta segítségül hívták, ha gyermekbetegség ütötte fel a fejét valamelyik családban.
De a Márton naphoz kapcsolódik a lúdlakoma is, amely egészen a rómaiakig nyúlik vissza. November 11-e a régi időkben az utolsó negyedév kezdő és az óév utolsó jeles napjának számított. A gazdasági munkák lezárultak és megkezdődhetett a téli pihenő, ráadásul ekkor már le lehetett vágni a tömött libát, ahogyan az újbor is ekkorra forrt meg, így nem meglepő, hogy ezt a napot nagy eszem-iszom kísérte hazánkban – mondta el Halász-Becker Anita, s az eszem-iszom természetesen az otthonban sem maradt el. Előtte azonban a Német Nemzetiségi Dalkör vidám dalaival szórakoztatta a vendégeket, sőt, az egyik, erre az alkalomra átszövegezett énekükkel még közös nótázásra is sarkallták, pontosabban „hollári lári hózták”…
A szolgálat munkatársai ezúttal is kedves ajándékkal készültek, mint elhangzott, ha az igazi liba el is marad, csinos libasütikkel lepték meg a hölgyeket, urakat, majd következett a vendéglátás, természetesen libazsíros kenyérrel, hiszen – a mondás szerint – aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.
