Vissza
Ezt a hagyományt elevenítette fel hatodik alkalommal a Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe, s a hívó szóra a Közösségi és Tájházba ezúttal is érkeztek gyerekek, fiatalok, felnőttek, bár a kisebbeknek időnként meggyűlt a bajuk a fosztással. Tekerd meg, úgy könnyebb letépni – mutatták ilyenkor az idősebbek, akik rutinos mozdulatokkal fosztották a kukoricát, Tirhold Kármen elnök pedig a kukorica elszáradt hajából bajuszt varázsolva mókázott a kicsikkel.
A munkálatok a hideg, szeles időjárás miatt a pajtában kezdődtek, ahol Kolozsvári Józsefnek köszönhetően ismét tekintélyes mennyiségű kukorica várt fosztásra, a kicsik pedig élvezettel szorgoskodtak, így egyre csak gyűlt a csuhé és a már letisztított kukoricacső. A gyerekek tavaly ismerkedtek meg első alkalommal a morzsolás fejlődésével, hiszen eleinte valamikor két csövet dörzsöltek össze, majd következett a kézre húzható fogas morzsolóeszköz, később kifejlesztették az ülőszékest, utána a kézi meghajtású mechanikus gépeket, legvégül pedig az elektromos morzsolókat. Idén már szinte alig lehetett őket elcsalogatni a morzsolóktól, egy kislány a kapucnijában gyűjtögette a csöveket, egy másik pedig a nagymama hívó szavára így felelt: de még nem végeztem mama!
A program résztvevői tehát előbb a pajtában szorgoskodtak, sorra bontották le a kukoricacsövekről a csuhét, ügyelve, hogy a levelek egészben maradjanak, s külön válogatva a szebbeket, hiszen később azokból készültek virágok. Merthogy a kukoricafosztás egykoron nem csupán gazdasági tennivaló volt, a szűkös időkben a csuhéból készítettek dísztárgyakat, játékokat, s szerencsére ez a hagyomány sem veszett mára a feledés homályába.
A közösségi házban Bolemányi Magdolna és Bozó Kucskár Anikó citeramuzsikával, énekszóval is idézte a régmúlt időket, az asztalokon pálcikák, ollók, és beáztatott szép csuhélevelek sorakoztak, egy vázában pedig azok a csuhévirágok, melyeket korábban Hartmann Józsefné alkotott, mellettük többségében lányfigurák, s két kis táskácska is, melyek – mint mondta – megfizethetetlenek, hiszen az egyiket például egy teljes hétig készítette. Hartmann Józsefné épp egy hagyományőrző kukoricafosztáson szerelmesedett bele a csuhézásba, eleinte egyszerű virágokat, babákat készített, majd a tudását az internet segítségével csiszolta tovább, így mára egyre bonyolultabb, és egyáltalán nem utolsó sorban szebb alkotások kerülnek ki a kezei közül.
A megszerzett tudását adhatta át most gyerekeknek, felnőtteknek, akik igyekeztek ellesni a mozdulatokat, „trükköket”, hogy ők is hasonló hegyes tulipánt varázsolhassanak a csuhéból.
Láthatóan ezúttal is mindenki remekül érezte magát, amiben a hagyományőrzés mellett nyilván „főszerepet játszott” az anyuval, apuval, nagyszülőkkel közösen elöltött idő, a közös alkotás öröme is.
A Német Nemzetiségi Önkormányzat részéről Tirhold Kármen elnök ezúton fejezi ki köszönetét Kolozsvári József részére a felajánlott kukoricáért, Hartmann Józsefnének a kitartó kézműves „oktatásért”, a jelenlévőknek pedig a lelkes és kreatív részvételért.
