A 2018 nyarán átadott Trianoni Emlékműnél Maticsné Szabó-Kovács Ágnes, a képviselő-testület Kulturális, Oktatási, Sport és Nemzetiségi Bizottságának tagja így idézte a fel a 104 évvel ezelőtti eseményeket: 104 évvel ezelőtt elkészültek a tervek Magyarország feldarabolására, halálra ítélésére. Annak kihirdetésekor egész Nagy-Magyarország területén egy órán át zúgtak a templomok harangjai, siratva halálraítélt hazánkat. A győztes antant hatalmak 1920-ban szigorú értelemben vett tárgyalás nélkül közölték a magyar küldöttséggel a békekötésnek csúfolt verdikt feltételeit, majd a magyar érvek figyelembe vétele nélkül döntésüket Magyarország és a magyar nemzet feldarabolásáról, megcsonkításáról.  Ezt a diktátumot küldöttségünk vezetője, gróf Apponyi Albert kényszerűségből tudomásul vette, de nem írta alá. Ekkor hangzott el a következő mondata: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.” Végül 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palotában magyar részről két teljesen súlytalan politikus írta alá a békediktátumot, ezáltal szentesítve a történelmi Magyarország darabokra szakítását. Veszteségeinket azóta is érezzük – hangzott el a megemlékezésen, melyet a Vackor Óvoda és Bölcsőde kamarakórusa gyönyörű énekei, valamint Török Zsuzsa megindító szavalata tett még szívfájdítóbbá.

A rendezvény zárásaként a Trianoni Emlékműnél az önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, a római katolikus plébánia, vitézi rend, civil szervezetek és intézmények képviselői helyezték el koszorúikat, majd a Székely Himnusz és a Boldogasszony Anyánk csendült fel.