Százig szeretnék…

Engem most fényképeznek? – kérdezte az ünnepelt, aki derűs mosollyal fogadta a polgármester köszöntését, melyet a falu egésze nevében tolmácsolt:
A jó Isten éltesse a Kati nénit! Ahogy az ember idősödik, lehet, hogy picit nehezebb a mozgás, nehezebben jutnak az eszébe dolgok, de amikor ilyen kerek évfordulóhoz érkezik, amely már önmagában is nagyobb szeretetet, törődést vált ki, akkor igazolódik, hogy mi a legfontosabb: az embernek legyen szerető családja, környezete, akik, ahogy szükségessé válik, szeretettel segítenek. Ez hozza egyensúlyba az elszálló éveket. Azt kívánom a Kati néninek, hogy éljen jó egészségben, hogy még sokáig tudja fogadni ezt a sugárzó szeretetet – kívánta Beke László, Kati néni pedig, akinek idén megérkezett az első ükunokája, Anna, továbbra is mosolyogva így felelt: hát, százig szeretnék.
Kati néni Perbálon született 1932. november 22-én, s mivel testvérei Környén éltek, Ő is ideköltözött. 1950-ben mondta ki a boldogító igent Németh Józsefnek, majd érkeztek a gyermekek: 1951-ben József, egy esztendővel később Gábor, 1954-ben Árpád, aki sajnos 2011-ben elhunyt, legkisebb lányként pedig 1956-ban Katalin.
Eleinte kesztyűt varrt, majd a Kombinátban a Keverőüzemben dolgozott, mint takarítónő, 1987-ben, 55 évesen onnan ment nyugdíjba. 1994-ben, negyvennégy évi boldog házasság után veszítette el párját. Mindig is nagyon szeretett kertészkedni, még az elmúlt évben is kiment „kapálgatni” a kertbe.
A gyermekei az évek során négy unokával, öt dédunokával és egy ükunokával ajándékozták meg Kati nénit, aki József fiával él együtt.