A hatalmas üstökben egy ideig a Közösségi és Tájház udvarán várt forrásra a víz, de végül beköltöztették őket a pajtába, és később a toros káposzta alatt is rendre elaludt a gázláng, mígnem ezt az akadályt is sikeresen legyőzték a szervezők. A Nógrád megyei Vizslás polgármestere a legutóbbi falumegújítási konferencián tett ígéretet egy hagyományos sparhelt beszerzésére, az ajándéknak most igazán nagy hasznát vették a főzés során.

A tekintélyes méretű jószágot hajnalban Kolozsvári József bökte meg, majd szállította a Tájházba, ahol 7 órakor meg is kezdődhetett a feldolgozása: a nemzetiségi önkormányzat és a Környei Németek Baráti Köre és Kultúregyesülete tagjai előbb forrázták, majd levakarták a szőrét, utána következett a perzselés, „mosdatás” és végső tisztázás kefével, végül pedig sváb hagyományok szerint rémfára húzták, és hasították ketté.

Mindeközben természetesen szorgoskodtak az asszonyok is, akik süteményekkel is készültek, hájas lekvárost (a nap folyamán a Horthy Istvánné által sütött hájas „közfelkiáltással” elnyerte a legfinomabb címet), töpörtyűs pogácsát, sörkiflit, kakaós kalácsot kínáltak, s ahogy az lenni szokott, dolgoztak a férfikéz alá. Mellette készítették elő a majdani disznótoros falatok alapanyagait, no meg sütötték a hagymás vért és reszteltmájat reggelire; volt olyan vendég, aki kifejezetten ezekért érkezett a korai órákban, délidőben pedig visszatért az ebédért. Az embert próbáló szél okozta, előre nem tervezett nehézségek ellenére igen jól haladtak a munkálatok, fél 10-kor már a kolbászt töltötték a férfiak, az orjaleveshez főtt a disznófej, az asszonyok pedig fűszerezték a friss, pecsenyének való hússzeleteket.

Mindez az előkészítésnek volt köszönhető, hiszen – mint Tirhold Kármen elnök elmondta – csapatokra osztották a már összeszokott munkás „kezeket”. Minden étel elkészítésének folyamatát, ízesítését egy ember felügyelte, így nem fordulhatott elő, hogy (például) kétszer is sózzák a levest.  

Az evés nem mehet az ivás rovására! – hangzott el többször is a nap folyamán a humoros intelem, ami végül alaptalannak bizonyult, hiszen kiderült, hogy mindkettő békében megfér egymás mellett, legfőképp, ha disznóvágásról van szó. A programot „védőitallal”, azaz pálinkával támogatta Méri János és Török Mihály, a Stúdium Étterem pedig forralt borral, forró csokoládéval.

„Jó ebédhez szólt a nóta” 12 órától a három hónapja alakult Schemlinger Musikanten bicskei, héregi, környei, várgesztesi fiatal zenésztehetségeinek köszönhetően, akik első alkalommal léptek a nagyérdemű elé sváb muzsikájukkal, és teremtettek a hideg ellenére melengető hangulatot.

Egy ideig aggódtak a szervezők, hogy a rendkívül kellemetlen időjárás miatt nem maradnak-e távol a vendégek, de egyre többen érkeztek, s nem csupán Környéről. Végül nagyjából 300 adag ételt fogyasztottak el, vagy vittek haza ételhordóban.

Délidőre 40 liter orjaleves készült el, amit díjtalanul kínáltak a szervezők. Mellette 15 kiló pecsenye, 70 kilónyi kolbász sült le, 20 kiló savanyú káposztából, börkéből, húsos gombócból készült a sváb káposzta, a retro rántott húsos szendvicseket nem győzték pótolni, és ínycsiklandóan illatozott a sváb csülök, a kolbászhússal töltött tüskepecsenye, s kicsivel később már a mintegy 40 kiló véres, májas hurka is.

Két vindőre való zsír sült ki, amit majd a következő programján, a február 11-ei tollfosztáson kínál a nemzetiségi önkormányzat friss kenyérrel, lila hagymával.

A szervező Német Nemzetiségi Önkormányzat Környe elnöke, Tirhold Kármen ezúton fejezi ki köszönetét a tudósításban nem említett valamennyi segítőnek, támogatónak! Sándor Józsefnek, Vizslás polgármesterének, Csáki Csabának, a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak, a képviselőtársaknak, a baráti kör tagjainak, a barátoknak, s mindenkinek, aki rész vett a szervezésben, előkészítésben, és a rendezvényen is kitartóan segített a cudar időjárás ellenére.